Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A múltról, 1. rész

2012.04.20

 

A József Nádor Hét kapcsán, amikor is idén falunk 201. születésnapját ünnepli, tekintsünk vissza kicsit a kezdetekre...

Településünket a ciszterek alapították 1811-ben Herczegfalva néven.

A Mezőfalva nevet 1951-ben kapta községünk.

 

A község területének régmúltjáról

Régészeti leletek tanúsága szerint a község határa, és annak tágabb környezete már az ókorban is lakott volt. Évszázadokig éltek itt a kelták, majd a rómaiak, utánuk pedig az avarok, akiket itt talált a magyar honfoglalás. A honfoglalást követően a vidék fejedelmi szálláshely, később királyi földbirtok lett.

A község határában feltárt régészeti emlékek virágzó Árpád-kori településekre utalnak. 1242-ben az itteni magyar falvakat is feldúlta, elpusztította a tatárjárás. A környék szinte teljesen elnéptelenedett.

 

Újszállás, Mezőfalva első ismert elődje

A tatárjárás után úgy, mint az alföldi tájakra, erre a területre is kunokat telepítettek, kialakítva a mezőföldi kunkapitányságot Hantos-szék központtal. Egy 1417-ben kelt oklevél felsorolja az ide tartozó kun falvakat, szállásokat. Ezek egyebek között Előszállás, Karácsonyszállás, Perkáta és Újszállás. Földjük a király által adományozott kun nemzetségi birtok volt, amiért a kunok katonai szolgálattal tartoztak a magyar uralkodóknak.

Újszállás kun település, Mezőfalva első ismert elődje, a község mai területén állt, és a XV. században már a Vásáros Boldogasszony tiszteletére épített templommal rendelkezett.

A mezőföldi kun terület betagozódott a magyar társadalomba, de a török időkig megőrizte viszonylagos önállóságát. A kun falvak fejlődése a mohácsi vész után megszakadt, mert a Budára vonuló török seregek a környéket is pusztították. A gyakori hadjáratok és a többfelé adóztatás miatt a kunszállások maradék lakói békésebb területekre, a nyugati megyékbe menekültek. Helyükre rácok (szerbek) költöztek.

 

Herczegfalva alapítása

A török kiűzése után, már a 18. században, Újszállás helyén Újmajor állt, néhány épülettel. Az egykori kunkapitányság 42 ezer holdas területe (Előszállás, Karácsonyszállás, Újmajor és Nagyvenyim településekkel) abban az időben a ciszterci rend Zirci Apátságának a földbirtoka volt. Az uradalom központját Előszálláson alakították ki, ám területét sokáig csak birkanyájak legeltetésére használták. Ugyanakkor a földbirtok nagy része kiválóan alkalmas a jól jövedelmező gabonatermelésre is, de megműveléséhez kevés volt a munkaerő. Ezért a terület benépesítése céljából egy jobbágyfalu alapítását tervezték. Első lépésként barokk templomot és plébániát építettek 1786-1787 között Újmajorba, azt Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A templomot, felszentelésének 150. évfordulójára, neobarokk stílusban átépítették.

A falu alapítása különböző okok miatt még évtizedekig elhúzódott. Megvalósítását ösztönözte a napóleoni háborúk következtében kialakult mezőgazdasági konjunktúra is. Abban az időben az apátság egyházi intézményei mellett elemi és középiskolákat is alapított, valamint működtetett, ezért nagyobb jövedelemre volt szüksége.

A községet Dréta Antal zirci apát kezdeményezésére hozták létre, alapításának védnöke és támogatója József nádor volt. A falu lakói elsősorban Zirc környéki németajkú településekről költöztek Újmajorba. Összesen 120 jobbágycsalád érkezett, kétharmaduk német nemzetiségű és mindannyian római katolikusok. Az új települést 1811. április 9-én Előszálláson megtartott úriszék József nádor tiszteletére Herczegfalvának nevezte el. Ekkor határoztak a község jövőjéről, lakóinak jogairól és kötelességeiről. Az úriszék a község határának termőföldjét jónak minősítette, ezért a telepeseknek fél jobbágytelket osztott ki. Egy jobbágy 12 hold első osztályú szántóföldet, 4 hold kaszáló rétet és 4 hold legelőt kapott. A telepesek családonként egy hold területű (1200 négyszögöl) belsőtelket, házhelyet kaptak, melynek a fele különjuttatás volt. A fentiekért a jobbágyok az úrbéri szolgálatok 50 százalékával tartoztak. Az apátság viszont egyházadót nem vetett ki az uradalomban… Az élet roppant nehézségek közepette indult meg Herczegfalván: kevés élelem és takarmány termett az első években, de a falu népének szívós, kitartó munkájával, illetve az apátság segítségével úrrá lettek a bajokon. Néhány év után a község gyors fejlődésnek indult, és a 19. század közepén a környék egyik legnagyobb településévé vált.

 

Herczegfalva közigazgatási központ

A szabadságharc leverése (1849) után Herczegfalva, a nagyarányú német nemzetiségű lakossága miatt, 4 mezővárossal és 9 faluval kialakított járás székhelye lett. A járási központot 1854-ben a jobb adottságokkal rendelkező Sárbogárdra helyezték át. A község közigazgatási területe ezután is hatalmas, 54 ezer holdnyi maradt. Herczegfalvához tartozott Előszállás, Nagykarácsony-szállás, Nagyvenyim, Sismánd, és több mint húsz kisebb major. Ezek összes lakossága 1880-ban 6370 fő volt.

Az 1848-as törvények felszabadították a jobbágyságot, a községi jobbágytelkek használóik tulajdonába kerültek. Az apátsági földeket a majorokban lakó béresek és falusi napszámosok művelték meg. Az uradalom működését - a nagybirtok 1945-ös államosításáig - az előszállási jószágkormányzó, valamint szakképzett kerületi intézők szervezték és irányították kimagasló termelési eredményekkel.

A 20. században kétszer is jelentősen csökkent Herczegfalva közigazgatási területe. 1928-ban Előszállás Nagykarácsonnyal és a hozzájuk tartozó pusztákkal önálló községgé szerveződött, mig 1947-ben Nagyvenyim és környéke önállósult. Így alakult ki a község mai határa...

(folyt. köv.)

 

Forrás: wikipedia.org

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.