Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20-án túl...

2011.08.23

 

Bevezető

 

Az mindenképpen örömmel leszögezhető, hogy községünk augusztus 20-i programja betöltötte alapvető funkcióját, és sokakat csalt ki a helyszínre. Szórakozást nyújtott és lehetőséget teremtett közösségi tevékenységekre, melyekre amúgy óriási az igény. Ausztriából érkező, rendkívül szimpatikus vendégeink voltak. Elképesztő ízvilágú lecsóköltemények születtek. Bunyós Pityu fellépése komoly érdeklődésre tartott számot, jelezve, hogy ez a zenei stílus sokakhoz közel áll, így érdemes a jövőben is gondolni erre. A tűzijáték pedig szó szerint parádés volt, köszönet érte. Mindezeket tehát senki sem vitatja!

 

Írásom további része viszont már nem lesz ennyire pozitív kicsengésű. Bár „sokaknak” ez nem tetszik majd, mégis úgy érzem, kell vonni egy mérleget a tapasztaltakról. És nem bántásként, bár ezt az illetékesek úgy sem hiszik el nekem, sokkal inkább tanulságként. Mivel más fórum nem áll rendelkezésre, mivel a legfelsőbb helyen senkit sem érdekelnek az észrevételek, csak itt van módom ezeket megtenni.

 

Egy kis édes félhomályban…

 

Jó gondolat, hogy egy nagyszabású programot a Játszótéren, a Hősi Emlékműnél (Millenniumi Parkban) bonyolítanak le. Örömmel hallhatták a jelenlévők Márok Csaba polgármester felolvasott beszédében: a törekvés az, hogy a Piac téren minél több közösségi program valósuljon meg. Csak remélni lehet, hogy a szép szavakat egyszer tettek is követik majd... És nem csak Adventkor. Az adott helyszín sajátosságaihoz azonban muszáj mindenkor viszonyulni. Hiszen amint besötétedett, diszkrét félhomály, majd - néhány terület kivételével - teljes sötétség borult a résztvevőkre. Nem kell nagy dolgokra gondolni „ellenszerként”: egész egyszerűen gyertyákat, fáklyákat lehetett volna a sátraknál felállítani. Mennyivel hangulatosabbá válik az egész… Mellőzve a botladozást és a sérülésveszélyt. Sajnálatos módon arra sem gondoltak, hogy ha sok ember valahol órákra összegyűlik, akkor bizony előbb-utóbb természetes szükségletek ütik fel a fejüket. A wc problematikája (annak hiánya) viszont megoldatlan kérdés maradt…

 

Azon gyorsan átlendülnék, hogy a konferanszié a mezőfalvi gyermeknéptáncosok produkcióját, mely kifejezetten színtiszta német néptáncot tartalmazott, magyar néptáncműsorként jelentette be. Azon viszont nem lehet ilyen könnyedén átlépni, hogy az amúgy előzetesen kipakolásra külön felkért mezőfoltosok szépen feldíszített sátra hirtelen miért funkcionált néptáncosaink számára öltözőként is... Nem lehetett volna mindkét, nagyszerű tetteket végrehajtó szerveződésünket megtisztelni azzal, hogy egy-egy külön sátrat biztosítanak a számukra?

 

A reggeli szentmisét követően jó nagy űr maradt 17 óráig. Persze, meleg volt, meg mindenki otthon sütött-főzött. Ismerem jól az ilyenkor felhozott indoklást. És aki nem konyhatündér...? Itt sem kellett volna nagy fantázia ahhoz, hogy másként legyen. Például egy ünnepi sakkverseny összehozhatónak tűnt volna az egyik, már álló sátorban; míg a másikban gyerekfoglalkozásokat lehetett volna tartani, közben szólhatott volna egy kis zene, emellett pedig lehetett volna leülve beszélgetni, társalogni. Nem lettek volna kint sokan, az tuti, de akinek kedve van, az mégis velünk tölthette volna az egész ünnepet. Valóban sok a volna, a feltételes mód…

 

A vasárnapi misét követően ausztriai vendégeink templomunk kertjében remek kis koncertet adtak - 4-5 centiméteres fűben állva… Mégha esetlegesen ez az esemény ad hoc jellegű is volt, és mégha ez a terület az Egyházé is, nem kellett volna gondoskodni önkormányzatilag a fű nyírásáról? Elvégre, mint a polgármesteri beszédből kitűnt, kizárólag a Polgármesteri Hivatal vendégei voltak a németajkú hercegfalviak. Arról már csak szőr mentén teszek említést, hogy a reklám, a marketing megint nagyon, de nagyon hiányzott… Hiszen legalább a zenéléskor egy maroknyi érdeklődőnél többet érdemeltek volna az osztrákok.

 

Ausztriai hercegfalviak

 

Nagyszerű kezdeményezés volt meghívni az osztrák település küldöttségét augusztus 20-ra! A vendégek habitusa, életkedve és közvetlensége, valamint muzikális tudása ámultba ejtően hatott mindazokra, akik kapcsolatba kerültek velük. Itt szeretném megköszönni Jamniczky Zoltánnak azt az elképesztő munkát, amit kifejtett azért, hogy a herzogsdorfiak itt lehessenek, és ha már itt vannak, jól is érezhessék magukat. Ebben remek partner volt Molnárné Troppert Mária, aki nem mint képviselő (ez fontos!), hanem mint a Német Kisebbségi Önkormányzat prominense működött hatékonyan közre. Mindenképpen jó lenne egyszer testvér-településként is üdvözölni Herzogsdorfot! A mi polgármester urunk az osztrákok búcsúztatójában kiemelte: nem a polgármesterekről kell, hogy szóljon egy-egy ilyen szövetség, hanem sokkal inkább a civil szervezetekről. Megemlítette a Mezőfalváért Egyesületet és a Mezőfalvi Önkéntes Tűzoltókat, akik a vendéglátásban máris nagy szerepet játszottak.

 

Általánosan

 

Úgy érzem, ahhoz még nagyon sokat kell tenni, hogy ez valóban így legyen. Természetesen képviselőtársaim nevében nem beszélhetek, csakis a magaméban! Azt gondolom, hogy például egy kapcsolatfelvétel esetén nem szabadna mellőzni teljes egészében a képviselőtestületet! Tőlem többen kérdezték, hogy miért nem vagyunk ott, a polgármester mellett és mögött mi képviselők? Ez bizony sokaknak feltűnt… Pedig egyszerű a válasz: nem volt erre igény. Ráadásul a szervezéssel, a vendéglátással és vendégeinkkel összefüggésben semmiféle konkrét és naprakész információt sem kapott a mezőfalvi képviselő. Hogy a herzogsdorfiak mikor és hova érkeznek, kik lesznek ott jelen, miként fogadják őket, a látogatók hol laknak, mit csinálnak, hová viszik őket - legfeljebb utólag lehetett megtudni. Az, hogy vasárnap az Ausztriából érkezőkkel lesz közös mise, csupán a szombati, ünnepi celebráláson vált világossá. Az, hogy utána koncert lesz, még ott sem. Ahhoz ajánlott volt jó fülekkel rendelkezni, és sétálni családostól a faluban… Holott úgy gondolom, egy képviselőtestülettel is felálló demonstráció mind a két napon jóval nyomósabb, nagyobb erejű és megtisztelőbb lehetett volna ez ügyben is, mint egy szimpla polgármesteri-jegyzői jelenlét. Már csak a lakosság irányába is. Az egységességről szóló kép ugyanis mindig jóval szebb, mint a széthúzásról ábrázolt…

 

Nos, nem tudom, hogy mi realizálódik majd civil alakzataink számára az esetleges testvér-települési kapcsolatban. Csak bízni lehet abban, hogy őket partnerszámba veszik majd a legközelebbi alkalmakkor.

 

Személyesen

 

Már hallom is bizonyos körök részéről a felém áramló, újraismétlődő regulákat: „állandóan nem is lakik itt”; meg hogy „inkább csinálná, mintsem kritizálna, írogatna és dumálna”; valamint, hogy „utólag könnyen okoskodik”! Ezek olyan jól, és mindenre ráhúzhatóan pufogtathatóak, egyúttal elterelik a lényegről a figyelmet, és elhallgattathatják a lelkiismeretet is (már akinek van). Azért ennél jóval árnyaltabb és sokoldalúbb a kép. Túl azon, hogy egyáltalán nem véletlenül alakultak úgy a dolgok, ahogy…; az ideiglenes lakcímem az elmúlt négy évben sem jelentett problémát. Tudtam vezetni egy teljes bizottságot, ott voltam mindenhol, ahol kellett. Egyesek szerint ott is, ahol nem… Úgyhogy ez a pont kipipálva. A pikszisből akkor estem ki, mikor különvéleményt fogalmaztam meg, amikor más volt az álláspontom. Aztán ez egyre többször előfordult. Na, ez itt megbocsájthatatlan bűn! Így aztán az íráson és a beszéden kívül ma már más tér érdemben nem maradhatott a számomra. Ja, igen, tudom: jelentkezhetnék feladatokra. Hízelegve, kérve vagy könyörögve, egyoldalú feltételekhez kötve, lekötelezetté válva…

 

Pedig annyira nem kellett volna sok minden ahhoz, hogy működhessen a dolog. Hiszen a fenti példaötletek csak töredékei annak, amikkel egy rendszeresen megtartott, persze ma már nem létező szakmai konzultációban segíteni lehetne. Igen, ha kell, kritizálni is, mert abból kérem, tanulni lehet! Ahol az embert partnerként vennék számításba akkor is, ha a szemlélete más; ahol az embert megkérdeznék, értesítenék és bevonnák úgy is, hogy nem bólogat, nos ott bizony szárnyalni lehetne! De nem, az egyéni érdekek, a súgók szavai, és még ki tudja, mi minden mindezt felülírja. Pedig milyen igaz a régi mondás: "több szem többet lát - több fül, többet hall". Elismerem, jóval nagyobb macera ez: meghallgatni türelmesen sokakat, kompro-misszumokat kötni, mások véleményét - ötletét is figyelembe venni, valamint időt áldozni minderre... Csak az felejtődik el, hogy ha több szempont ütközik; ha több nézőpont és látásmód, tudás és tapasztalat, elképzelés és igény kerül egy asztalhoz, valószínűsíthetően az eredmény még jobb lesz, és sokkal jobb lehet. Két-három-négy ember gyorsan meghozott és kizárólagos döntéséhez képest mindenképpen.

 

Bán Balázs, képviselő

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Vörösmarty út

(Bán Balázs, 2011.08.25 09:35)

Szia Laci! Hozzászólásodat köszönöm! Nyilván rád sütik majd a bélyeget, hogy azért állsz csak ki mellettem, mert a barátom vagy. Aki ezt gondolja, bizony nagy bakot lő...
A leírtak nem szorulnak kiegészítésre, mindaz önmagáért beszél.
Úgy látom, egyre többen vagyunk, akik megelégelték a hallgatást. Ez természetes, mondhatni történelmi velejárója a "szőnyegalásöprés" metodikájának; a legszűkebb körben - csak pár embert bevonásával meghozott döntéseknek; illetve annak, hogy nincsenek rendezve a személyközi kapcsolatok; meg annak is, hogy szinte minden intézményünkben és civil szerveződésünkben, nyártól függetlenül, meleg(szik) a levegő... Előbb vagy utóbb ezekkel, ha tetszik, ha nem, szembe kell nézni mindenkinek.
Aki, ha teheti, az emberek között jár, beszélget velük, hajlandó meghallgatni őket, az pontosan érti, miről van szó...
A mezohir.info-n látható, 20-ról szóló videó nagyon beszédes, nagyon sok szempontból. Már az első, az osztrák vendégek fogadását archiváló percek is hű leképezései jelenlegi helyzetünknek. Ajánlható mindenki figyelmébe.
Üdvözlettel:
Bán Balázs

(Válaszom a "Fórumozzunk itt" című menüpont alatt is olvasható, ahol továbbra is várjuk írásaikat, hozzászólásaikat.)

Mezőfalva

(Horváth László, 2011.08.24 21:18)

Lenne még számtalan megvalósítható ötletem, de a kutya sem kíváncsi rá, éppen ahogy a Balázs zsörtölődéseire sem. Maximum egy sértődöttség erejéig
Tehát csak azt szerettem volna az írásommal megerősíteni, ami a Balázs mondandójának a lényege is, hogy igazi társadalmi konzultációra van szükség a rendezvényeink minél zökkenőmentesebb lebonyolításához. Amíg két ember dönt el dolgokat maguk között, addig sok ilyen és hasonló probléma merül fel. Nem lenézni kell az embereket, nem megsértődni kell a kritikák nyomán, hanem szóba állni egymással. Azt hiszem a demokráciának ez a lényege, de ezt még tanulni kell azoknak is, akiken ezt gyakorolják, és azoknak is – főleg azoknak – akik a demokráciát gyakorolják!

Mezőfalva

(Horváth László, 2011.08.24 21:13)

Azt szokták mondani az ördög a részletekben van. Minden rendezvényen vannak problémák, csak az a kérdés, hogy a végső konklúziónál mennyire süketek a fülek, vagy éppen mennyire veszik személyes támadásnak az amúgy teljesen jobbító szándékkal készült kritikát. A vécézés kérdése bizony komoly probléma, főleg, ha ekkora tömegeket viszünk egy adott területre. Négyszer szerveztem Kondor kupát többezres létszámmal. Az első alkalommal még megkaptuk a szombati nap mobil vécéit, de a következőkben már magunknak kellet gondoskodni az illemhelyekről. Volt, amikor egy mezőfalvi vállalkozó újította fel a sportpálya hátsó, elhanyagolt vécéjét. De azt is megoldottuk – mert meg kellett -, hogy a központi épületben fizetség fejében biztosítottuk a tisztálkodási és egészségügyi igényeket. Természetesen ehhez mindig találtunk embert. Vagy a szemét elhelyezésének kérdése: Nem elég a zsákokat kirakni, arra is kell embert szerezni, hogy azok ürítve legyenek. Ezek csak példaként íródtak, hogy mennyi apró részletre kell gondolni egy szabadtéri közösségi rendezvénynél.
Az augusztus 20-ai esetben lassan el kell gondolkodni ennek a sarkalatos problémáknak megoldásán, ha továbbra is erre a területre szervez a község programokat. Akár egy nyilvános illemhely kialakítása is szükséges lehet, melyet nem feltétlenül kell arany árban elképzelni. Fa pavilon szerű is megtenné. Láttunk már erre jó példát más településeken, és mondhatom teljesen szép, higiéniás faház kerekedett belőle. A becsatornázása sem lehet nagy gond. Sok mindent meg lehet költséghatékonyan oldani, csak akarni kell! Itt vannak a pályázatok, ahova beilleszthető lenne. Az IKSZT például. Erre teljesen rá lehetne húzni a dolgot, hiszen együtt mulatott a nyugdíjas az aktív dolgozóval, a legszegényebb a leggazdagabbal és a legokosabb a legbutábbal. Megvalósulna a valódi integráció!
(folyt.köv.)

Mezőfalva

(Horváth László, 2011.08.24 21:09)

Végre egy jó kis vita! Komolyan mondom, már ki voltam éhezve rá. Bekapcsolódnék én is!
Teljes mellszélességgel Balázs mellé kell álljak. Szerintem nagyon jól teszi, hogy ezeket az észrevételeket megfogalmazza, hiszen hol máshol, ha nem a saját honlapján? És miért is ne tenné, hiszen a mai demokráciában mindenkinek joga van elmondani a véleményét. Balázsnak meg nemcsak joga van, de kötelessége is, mint választott képviselőnek
A felsoroltakból magam is sokat tapasztaltam. Kezdjük mindjárt az elején:
Teljesen jogosan szól panasz a kommunikációs hiányról. Emlékszem, néhány évvel ezelőtti választás korteshadjáratánál volt olyan képviselőségért induló, aki hangszóróval felszerelt gépkocsival járat a falu utcáit. Talán lehetett volna tanulni tőle, ha másért nem, hát azért, hogy amikor vendégeink menetfúvós zenéltek, akkor többen kinn legyenek az utcán. Meg úgy általában tudjon a falu népe a történésekről.
A kivilágításra is bizony oda lehetett volna figyelni. Valóban gyertyafénynél hangulatos az asztal, de vajon mennyi helyre juthatott volna belőle. mondjuk a civil sátrakhoz. Akkor nem kellett volna nekik olyan gyorsan összepakolni a sötétedés előtt, és beszélgethettünk volna még jó sokáig a sátrakban. Nem kell itt nagy dologra gondolni, csak egy kis fantáziára. Például a multiknál kapható néhány száz Ft-os bambuszfáklya tökéletesen ellátta volna a feladatot. Persze ehhez az ötletekhez az is kellene, hogy valódi kommunikáció legyen a vezető hatalom és a lakosság között. Amíg csak propaganda szinten mozog ez a dolog, addig nehéz az ötleteket becsempészni.
(folyt.köv.)

Vörösmarty út

(Bán Balázs, 2011.08.24 08:50)

Szia Zoli! Bocs, de nekem is helyesbítenem kell:
(1) Nem az osztrák vendégek sátráról írtam. A többiről. Ha figyelmesen elolvasod az írást, akkor ez számodra is kiderül.
(2) Nem az osztrák vendégek számára fenntartott mellékhelyiség ügye volt aggasztó. A magyar-mezőfalvi vendégekről feledkeztek meg, ahogyan arról a cikk is szól.
(3) Olvasható, hogy nem vontam kétségbe egyetlen szóval sem a koncert élményszerűségét, szó sincs a virágágyásokról, a templomtér rendezettségét sem cáfoltam. De azt neked is észre kellett venni, hogy a koncert alatt nem éppen frissen nyírt fűben állsz...
Hozzászólásodat köszönöm! Számomra minden vélemény, visszajelzés és kritika fontos, legyen az pozitív vagy negatív. Már csak azért is, hogy tisztázzuk és pontosítsuk a dolgokat.
Üdvözlettel: Bán Balázs

(Válaszom a "Fórumozzunk itt" című menüpont alatt is olvasható, ahol továbbra is várjuk írásaikat, hozzászólásaikat.)

Pontosítás

(JZoli, 2011.08.23 19:09)

Bocs, Balázs, de helyesbítenem kell:
(1) A vendégek asztalán gyertya égett, amelynek hangulatos fénye mellett kellemes beszélgetések zajlottak A színpad és környéke is ragyogóan ki volt világítva.
(2) Az ÖNO-ban nyitva volt a mellékhelyiség, ahova az osztrák vendégeket elkalauzoltuk. Semmi panasz nem volt.
(3) Szorgos kezeknek hála a templomtér gyönyörűen rendbe volt szedve, beleértve a gondozott virágágyásokat. Ott, az árnyékban adott koncert sokunk számára emlékezetes marad.