Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kishantosi összefoglaló

2010.11.15

 

Konferencia Kishantoson

 
A Kishantosi Népfőiskolán a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásában az elmúlt héten konferencia zajlott a biogazdálkodásról, illetve arról, hogy merre halad a jelenleg folytatott hagyományos gazdálkodás, és maga a világ. Érkeztek résztvevők az ország számos pontjáról. 

 

Ács Sándorné, agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök bevezetőjében kitért arra, hogy a dán népfőiskola eszmerendszere, a tévhittől eltérően, nem csupán mezőgazdasági alapokon nyugszik. Ez túlzás nélkül a demokrácia iskolája is. Célja megmutatni és terjeszteni az egyén számára a közösségi szerepvállalás és a tudatos élet módjait, valamint a közös gondolkodás és döntés fontosságát. Mindezekre Magyarországon ma rendkívül nagy szükség van.

 

A folytatásban elhangzott maga a lényeg: veszélyben a világ! A létrehozott hulladék mennyisége ugyanis egyre drasztikusabb méreteket ölt. A jelenlegi emberi tevékenység (ipari és anyagi egyaránt) sokáig így már nem tartható tovább. Nem véletlen az sem, hogy ma jelentősen csökken a kitermelés, hiszen csökkennek a lelőhelyek is. Tanárok, mezőgazdászok, iparban dolgozók, kereskedők, és politikusok jelentik első körben azt a célközönséget, mely elkezdheti a reformot és a javító folyamatokat.

 

Merthogy mai tudásunk szerint igenis van más út, van megoldás a megfelelő fenntarthatóságra. A népesség nagysága, bárhogyan is sulykolják ezt, nem gond! Hiszen az értelmetlen pazarlást kell „csak” megszüntetni. Az igazi probléma a takarékosabb életvitel hiányában, a környezetszennyezésben, és jelenlegi általános mezőgazdaságban keresendő, utóbbiban az ipari input (például vegyszerek, műtrágyák fokozott alkalmazása) egészen egyszerűen nem tartható már fenn tovább.

 

Egyértelműen megoldást jelenthetnek a helyi termékek, melyek nem utaznak több száz kilométert. A szállításon már jelentősen lehet takarékoskodni, továbbá helyben tartható a jövedelem, ezáltal csökken a munkanélküliség is.

 

Készültek felmérések arról, hogy ki tud, és ki akar helyben termelni; illetve arról, hogy kik hajlandóak megvásárolni a helyi termékeket. Ekkor vette át a szót Virág Tímea, közgazdász, projektvezető. Ő az úgynevezett Paktum-projektről számolt be, amely 2005-ben indult el a Fejér Megyei Önkormányzat kezdeményezésére. A cél egy olyan partnerség kialakítása volt, mely a foglalkoztatás bővítését segíti elő a munkaerő-piaci szereplők közötti kommunikáció megteremtésével. A foglalkoztatás bővítése csakis akkor lesz tartós és fenntartható, ha helyi erőforrásokra alapul. A térségi vállalkozók, megértve ennek lényegét és fontosságát, folyamatosan kapcsolódtak ehhez. A megye déli része elmaradottabb, elsősorban ezen térség felzárkóztatása a Paktum célja. A szerveződés tagja Kishantos is.

 

A Fejér Paktum Egyesület végezte el azokat a felméréseket, melyek a fogyasztók helyben termelt élelmiszerekről és azok fogyasztásáról alkotott véleményét mutatja be. Ezen kívül felmérés készült a gazdálkodók tevékenységéről, együttműködési szándékáról is. Ezeket az abai-, az enyingi-, a sárbogárdi- és a dunaújvárosi kistérségben készítették.

 

Kijelenthető, már a leszűrt tapasztalatok alapján is, hogy a természeti adottságainkat nem használjuk ki megfelelő mértékben. Lényegében alapanyag-feldolgozás nincs a térségben, ami szintén nagyon komoly probléma és hiányosság.

 

A fogyasztói felmérésből kiderült, hogy a vásárlónak a legfontosabb az úgynevezett egyéni érdekek megvalósulása; például az, hogy milyen minőségű és milyen árban kapható az adott termék. A vásárlási szokásoknál a megkérdezettek 65%-a meglepetésre előnyben részesítette, vagy részesítené a helyi élelmiszerüzleteket, míg csupán 32% voksolt a bevásárlóközpontok mellett. Arra pedig, hogy fontos-e a vásárlásnál, hogy az adott termék helyi legyen, 71%-uk igennel válaszolt, ami bíztató.

 

A termelői kérdőívek értékelésekkor kiderült: komoly problémát okoz, hogy a legtöbb helyen nincsen őstermelői piac. A foglalkoztatottság témakörénél kiviláglott, hogy átlagban egy személy van főállásban, és általában a családtagok segítenek be a mezőgazdasági vállalkozásokba, tehát „idegen” ember alkalmazása igen ritka a megkérdezettek körében. Érdekesség, hogy a termelők többsége a vetőmagot, a műtrágyát és a szükséges vegyszereket is egyénileg szerzi be, tehát együttműködésről nem beszélhetünk, holott a válaszok alapján a termelők támogatnák a közös platformot. A vállalkozók áruikat jellemzően a viszonteladóknál és a nagykereskedésekben értékesítik, leginkább egyénileg.

 

Ács Sándorné zárszavában kifejtette, hogy nagyon fontos a helyi gazdák helyi támogatása. És nem csak anyagilag! Erkölcsileg, informálisan és összefogás segítve is komoly eredmények érhetőek el. Sajnálatos módon azonban ma hazánkban egyik támogatásforma sem teljesül és érvényesül igazán... Pedig a fenntartható vidékfejlesztés a helyi erőforrásokra és a helyi közösségekre épül. Ezeket kell erősíteni, de nagyon!

 

Gyakori kritika, hogy a biogazdálkodás 20-30%-kal kevesebb hozamot hoz, mint a nitrogéntartalmú vegyszerekkel kezelt, hagyományos gazdálkodás. Ez igaz, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a hagyományos mezőgazdaságban a különféle vegyszerezésekkel csak speciálisan néhány betegséggel szemben védettebbek, illetve összességében védtelenebbek az élőlények a kártevőkkel szemben, mint a biogazdálkodásban. Ráadásul éppen ez a 20-30%-nyi plusz az a felesleg, amit újabb vegyszerezésekkel kell tartósítva tárolni itt-ott, mert erre a mennyiségre már nincs felvevőképes kereslet...

 

A találkozó filmvetítéssel folytatodott: egy dániai biotejüzemről és - kereskedésről láthattak a résztvevők fantasztikus bemutatót. Nem kevés optimizmussal megfogalmazható az óhaj: talán egyszer még a mi életünkben, Magyarországon is eljuthatunk arra a színvonalra…

 

Kishantosra rengeteg helyről látogattak el valamennyi napon. Szabolcs-Szatmár megyétől Nógrád megyén át Heves megyéig szép számmal voltak jelen gazdálkodók éppúgy, mint önkormányzati képviselők és polgármesterek. Mezőfalvát viszont csupán e sorok írója képviselte... Bizony nem volt irigylésre méltó helyzetben Dr. Rieger László a Vidékfejlesztési Minisztérium stratégiai osztályának főosztályvezetője, amikor a kérdések ideje jött el. Most is kiderült, hogy például rengeteg a kétely, az aggály a közelmúlt és a jelen mezőgazdasági politikájával kapcsolatban; az ellenőrzések sok esetben elfogultak és részrehajlók; a gazdáknak országszerte nemcsak a termeléssel, hanem terményeik és állataik védelmével is kell foglalkozniuk, mert a közbiztonság szinte a semmivel egyenlő; az Európai uniós pénzekkel nagyon nehéz találkozni, míg a megnyert támogatások összegei hosszú hónapokat, akár másfél évet is késhetnek; a banki hitelkonstrukciók pedig a termelők számára nagyon kedvezőtlenek… Hihetetlenül sok tehát az azonnali és sürgős tennivaló minisztériumi szinten is.

 

A többnapos szeminárium egy másik nagyszerű előadásán (sok ilyen volt) a biológiai sokféleség megőrzésének jelentőségéről; a Mezőföld példáját alapul véve a szántóföldek között meghúzódó természeti kincsekről tartott konzíliumot Lendvai Gábor, ökológus. Az előadó kifejtette, hogy a biológiai sokszínűség, illetve annak fennmaradása nagyon fontos tényező. Hiszen a számtalan genetikai információ - ami most még adott, ám csökkenő tendenciát mutat - bizony a legrosszabb esetben akár a túlélést is jelentheti. A természethez ajánlatos lenne visszatérni, ahhoz újra harmonizálni, amíg még lehet. Ha a természeti rendszerekbe továbbra is önkényesen beavatkozunk, azokat veszélybe sodorjuk, hatalmas kárt teszünk. Sajnálatos módon egyre gyakoribb és súlyosabb a visszafordíthatatlan emberi tevékenység. A génmanipuláció is ilyen, mely ezeket a több ezeréves biológiai rendszereket írja át. Rettentő fontos lenne megértenünk, hogy a növényi és állati fajok egymásra utaltak, sok esetben egyik a másik nélkül nem élhet. Ha az egyiket kipusztítjuk, a másik is végleg eltűnik… A Mezőföld Magyarország egyik fő mezőgazdasági területe, ám itt is – csakúgy, mint máshol -, gyakran előfordul a helytelen gazdálkodás, a nem megfelelő földművelés és legeltetés. Ezekre is kívánatos lenne odafigyelni.  

 

Nagyszerű volt a kishantosi kezdeményezés: egy átfogó képet sikerült a három nap alatt adni többek között a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről; arról, hogy milyen fontos szerepe lenne a helyi termelők által előállított helyi termékeknek; arról, hogy földünkre egyre fenyegetőbb veszélyek leselkednek, melyek egyre komolyabb erővel ránk hatnak; arról, hogy miként lehetne és kellene ezek ellen még idejében tenni; és valójában mekkora jelentőséggel is bír az emberi tevékenység...

 

 

Bán Balázs

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.