Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nosztalgiatábor

2010.07.08

 

Nosztalgiatábor Mezőfalván

 
Június 29-től július 4-ig rendezték meg Mezőfalván, az általános iskola udvarán a III. Wünsch Nosztalgia Néptánc Tábort.

 

Wünsch László koreográfus, tánctanár 1931-ben született Diósgyőr-Vasgyárban, és elmondása szerint már 9 éves korától a tánc az élete… Ezekben az évről-évre megrendezésre kerülő táborokban azok a községek régi és aktív táncosai adnak egymásnak randevút és teszik tiszteletüket, ahol a tanár úr eltöltött több-kevesebb időt. Idén a házigazda mezőfalviakon kívül Adonyból, Hartáról, Madocsáról, Dunavecséről, Rácalmásról, Kulcsról, Soltról, Szalkszentmártonról, Beloianniszról és Nagyvenyimről érkeztek vendégek. Összességében a szűk egy hét alatt közel háromszázan fordultak meg a táborban…

 

Ha visszatekintünk a múltba, akkor láthatjuk, hogy 1974-ben rendeztek először Wünsch Dunamenti Táncostábort; ez a sorozat kereken húsz esztendőn át, egészen 1994-ig tartott. Aztán következett sok-sok év kihagyás, majd tavaly előtt, 2008 nyarán Szalkszentmárton, tavaly pedig Kulcs adott otthont a seregszemlének, már „Wünsch Nosztalgia Néptánc Tábor” név alatt. Mezőfalván egyébiránt hivatalosan volt már ilyen rendezvény, mégpedig 1991-ben, ám a gyakorlatban Hantos volt a helyszín…

 

Iskolánk nagyszerű házigazdának bizonyult. Rengeteg ember érezte nagyon jól magát nálunk, és vitte el jó hírünket. Köszönet illeti az önkormányzat-, a Polgármesteri Hivatal-, és a Petőfi Sándor iskola vezetőit, hogy lehetővé tették ezt a programsorozatot.

 

Ugyanis volt program bőven. A teljesség igénye nélkül rendeztek itt   akadályversenyt falunk területén; volt „vizipartiba” torkolló tűzoltó bemutató, köszönhetően helyi önkénteseinknek; hatalmas floorball-bajnokságot tartottak (ez a sport a jégkorong és a gyeplabda bitumenen játszott fajtája); egyik este a tábortűz mellett remek és színvonalas műsorszámokkal szórakoztatták egymást a résztvevők; leg-leg-leg vetélkedő, gyermekeknek is szóló sportverseny, tánctanulás, régi időkről szóló vetítés és kifulladásig tartó bál is szerepelt a heti menüben. Szombaton délután pedig Gálát tartottak.

 

Ezen, közel két és fél órán keresztül fantasztikus táncbemutatókat láthattunk. Szinte valamennyi résztvevő település színpadra lépett, és bizony táncteljesítményükkel odaszegezték a nézők tekinteteit. A műsort figyelemmel kísérte Márok Csaba Mezőfalva-, és Ronyecz Péter Adony polgármestere is. Hogy az időnkénti széllökések okozta kellemetlenségek és az ebből adódó műsorvezető szerencsétlenkedések, valamint koordinációs malőrök és leváló színpadi kellékek is fűszerezték a délutánt, szerencsére különösebben senkit sem zavart.

 

A műsorról röviden: a programot a Hantosi Citerazenekar nyitotta Koncz Tímea felkészítő tanár vezetésével. A pedagógus gyönyörű hangján népi énekkel is segítette a nívós produkciót. Ezt követte a Mezőfalvi Gyermek Néptánccsoport műsorblokkja, mely Csonka Emese táncpedagógus remek szakmai munkáját tükrözte. A mezőfalvi felnőtt néptáncosok, vezetőjük Szárszó Lajos, megadták a „Tej, túró, tejfel”-lel az alaphangulatot. A következőkben Rácalmás és Dunavecse közösen déldunamenti táncokat, míg stílszerűen Madocsa madocsai-, míg Harta hartai táncokat adott elő. Utóbbiak már a német nemzetiségi kultúrából merítettek csakúgy, mint az adonyiak az adonyi polkával. Szalkszentmárton, visszatérve már a magyar értékekhez, Sarkantyús forgatóssal készült, valamint láthattunk két parádés programbetétet is, amikor vegyes tánccsoportok álltak össze a táborlakókból és előbb Kiskunlegényest, majd Hegyaljai dalcsokrot mutattak be, fergetegesen. Minden egyes előadásrész különbözött egymástól, bemutatva a néptánc hihetetlen sokszínűségét, ám ezekben egy valami mégis közös volt: a koreográfiákat mindenhol Wünsch László és felesége Tomcsányi Éva készítette. Egyébiránt a házaspárnak megjelent második kötete is: „Életünk a táncművészet” címmel, melyhez már a táborban is hozzá lehetett jutni. A könyv nagyszerűre sikeredett, a tartalmas szöveg mellett rengeteg szép fotó örökítette meg a szerzők szakmai pályafutását és a táborok szenzációs hangulatát. Amolyan slusszpoénként a fináléban valamennyi színpadon szereplő egyén együtt lépett fel és énekelte el, olykor könnyeket csalva elő, az „Újra itt van a nagy csapat” című örökzöld slágert. A tábor támogatóinak köszöntése után kiderült az is, hogy jövő nyáron Harta folytathatja a nosztalgiatáborok sorát.

 

A mezőfalvi rendezés remekelt. Külön ki kell emelni a két főszervezőt: Feke Juditot és Baratiné Hevesi Irént. Köszönet nekik a nagyszerű munkáért!

 

A Gálát kivéve valamennyi napon, a hagyományoknak megfelelően, zártkörű rendezvényt tartottak a táncosok. Ezen honlap szerkesztőjének ennek ellenére volt alkalma és szerencséje néhány estét meghívott vendégként eltölteni a táborban. Azt az összetartást, egymás iránti megbecsülést és szeretetet, amit ott lehetett érezni, manapság már nagyon ritkán tapasztalhatjuk. Rengeteg jó és értékes ember jött össze egy helyen, ez is ritkaságszámba megy. Egy külön világ tárult fel és engedett betekintést magába. Egy olyan vonzó és csodálatos miliő, melyhez tartozni nemcsak élmény, hanem kiváltság is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.