Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanulságos mese...

2011.01.07

 

Hallgassunk a belső hangunkra!

 

"Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat, és megkérték a békákat, hogy másszák meg.

 

Csábító volt a fődíj - finom falatok -, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok: nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó, és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.

 

- Úgysem sikerül nekik! - kiáltott fel egy nyúl, és mikor ezt kimondta, három béka le is esett a földre.

 

- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve, és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.

 

- A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!

 

Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.

 

- Le fog esni - morogta a farkas, de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig olyan kis vézna béka volt.

 

Az állatok körbeállták. - Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka. - Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka. - Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas.

 

Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET! Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta: - Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát.

 

Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt sulykolják belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Olyankor csak saját, őszinte, belső hangunkra hallgassunk! Akkor többször érünk fel a csúcsra."

 

 

- szájhagyomány útján -

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.